Érdekes morális dilemmába futottam


Adott egy a társadalom által elnyomott, vagy marginalizált, vagy elítélt csoport, melynek én nem vagyok a tagja.

Különböző okoknál fogva úgy érzem, hogy én mégis inkább odatartozom, ahhoz a csoporthoz, sőt még a megélt identitásom is sokkal inkább ennek a csoportnak az identitásával azonos, mint azzal, ahova tényszerűen tartozom.

Sőt, az a csoport, ahonnan jövök, konkrét károkat okoz ennek a másik csoportnak, annak, ahová tartozni szeretnék, ahova kapcsolódni kívánok. Továbbá számos olyan előjogot élvezek évek óta, ami nekem jár, nekik nem, és ezekkel az előjogokkal élek is.

Felmerülő kérdések, dilemmák:

  • Van-e jogom csatlakozni akarni ehhez az új csoporthoz?
  • Ha igen miért, ha nem, miért nem?
  • Ha mégis úgy döntök, hogy csatlakozom, akkor ez milyen viselkedési normákat követel meg tőlem? Hogy látom a saját felelősségem és viselkedésem, milyen szabályokat állítok saját magamnak?
  • Mi a jogos reakciója a csoportnak a csatlakozási igényemre, mit mondhatnak ők, és arra én hogyan reagálhatok?
  • Milyen elvárásai lehetnek ennek a csoportnak, amit nekem kutya kötelességem betartani, figyelembe venni?

Nemrégen írtam az öregedés kérdéséről, gyerekkel, vagy gyerek nélkül és beszélgetünk erről itt-ott. Létezik az a fajta vélekedés, hogy a gyerekeink majd ellátnak minket, ez elvárás, kimondott vagy kimondatlan. Társadalmilag, szokásokban, sőt már a törvényeinkben is létező koncepció.

Csakhogy, ha én nem szeretném ezt, márpedig nagyon nem szeretném, akkor ebből a szempontból gyerektelennek kell tekintenem magam. Ahogy a világ állapota és a következő pár évtized kilátásai tippelhetők, úgy képzelem, hogy lesz bőven elég bajuk a saját életük vezetésével, legkevésbé sem úgy szeretnék élni, hogy az ő gondoskodásukra kelljen támaszkodnom.

Mindezek fényében keresem az alternatívákat, figyelem, hogy pl. egyes szubkultúrák hogyan gondolkodnak erről.

Bele is futottam egy olyan FB csoportba, ami a “Gyerek nélkül öregedők” csoportja, és igen megörültem, hogy ilyen már létezik. Be is léptem gyorsan. Ez egy zárt, külföldi csoport, tehát az egyes posztokat csak akkor láttam már, mikor beléptem. Irtó progresszív dolgokat, gondolatokat találtam, amik kifejezetten segítenek a saját sorsomról gondolkozni, pont azt találtam ott, amit kerestem.

Egy egészen új világ tárult elém, egy egészen más szempontrendszer, másféle sérelmek, nehézségek, dilemmák, stb. Látom már jobban, hogy a gyerekesek mennyi kínt okoznak a gyerekteleneknek, még mindig.

Én, ezzel együtt azt gondolom, hogy gyerek nélkül öregedni sokkal könnyebb, tudva, hogy mennyire sok energiát, évet, pénzt, időt követel pár gyerek tisztességes felnevelése. Arra, hogy hogyan készülnék az idős koromra, ha az időm és a pénzem jelentős részét nem a gyerekek felnevelésébe fordítanám az elmúlt lassan 20 évben, nagyon sok remek válaszom van. Szóval a gyerek nélkül élő emberekhez képest sokkal hátrányosabb helyzetben élőnek gondolom magam, még most is.

Ráadásul nekem soha nem volt az anyaság identitás-formáló eszközöm, mindig törekedtem arra, hogy egyrészt ne üljek a gyerekeim nyakába ezzel, ne kezdjem használni őket az identitásom támogatására, másrészt ne használjam azt az előjogot amit az anyaság ténye ad számomra a társadalomban, mindazokkal a nőkkel szemben, akire még mindig lesújt a társadalom ítélete, ha nem szülnek. Az identitásomnak tehát az anyaság nem része.

A csoportban viszont látom, hogy a gyerek nélkül élők mennyi megítélést, megvetést és kirekesztést kénytelenek elviselni, részben épp a gyerekesek részéről, plusz mindazon törvényalkotók részéről, akik merészelnek olyan törvényeket hozni, melyben az idősgondozásban jelentős szerepet osztanak a gyerekekre, rokonokra. És ha úgy alakul, nekem még mindig ott van a család végszükség esetén, nekik nincs.

Bent vagyok ebben a csoportban, és látom, hogy mennyire kilógok onnan. Hiába, hogy a problémáink gyakorlatilag, és sok szempontból azonosak. Sőt én még rosszabb helyzetben is vagyok mint ők, mert én sem szeretném a gyerekeim erőforrásaiból fedezni az öregségem és ők sem nyilván, viszont én még mindig a gyerekeim ellátását nyögöm, ők pedig már évek óta aktívan dolgozhatnak a saját jövőjükön.

Szembesülök azokkal a kérdésekkel amiket fentebb írtam, és látom, hogy mennyire nem egyértelműek a válaszok, mennyire nem egyértelmű, hogy hogyan tudok/tudhatok felelősen működni, ebben a helyzetben.

Napok óta jár az agyam ezen, és meg is van, hogy mire jutottam, de azt egy következő posztban fogom megírni, hagyok időt mindenkinek, aki szeretne ezen kicsit gondolkozni.

Értitek a dilemmát? Rezonál? Mik az első, zsigeri reakcióitok? És a második, a meggondolt?

***************************

Itt van a poszt folytatása.

 

 

 

.

 

 

Advertisements

3 thoughts on “Érdekes morális dilemmába futottam

  1. Remek kis írás! Én azt gondolom, hogy a gyerekesek túlnyomó része nem választotta a gyerekességet, hanem úszott az árral, “ezazéletrendje”, hát minden nőnek kell, hogy legyen egyszer, plusz családi- és társadalmi nyomás. Eleve nem tudatosult, hogy itt lehet választani. A másik tényező pedig, hogy általában senki nem állt a majdani gyerekvállalók elé, ecsetelve, hogy ez mennyi idővel, energiával, pénzzel, szabadságvesztéssel fog járni, és ha oda is állt volna, senki nem akarja elhinni, hogy például több évig nem akkor kelsz, amikor szeretnél, messze nem annyit alszol, amennyit szeretnél, vagy hogy komolyabb szervezést igényel meginni egy kávét a barátnőddel vagy elmenni edzeni. És amikor már ott voltak a gyerekek, és látták, milyen bicikli ez, vad önigazolásba kezdtek, felmagasztalták az anyaságot fő identitásuknak, továbbá vagdalkozásba a (választottan) nemgyerekesek felé, hogy dögöljön meg az ő tehenük is, és majd nyilván felzabálják őket a macskáik, miután holtukban hónapokig senki nem néz feléjük. Mert az nem lehet, hogy ők ennyit szívtak, és cserébe semmi nem “jár”.

    Liked by 1 person

  2. “Sőt én még rosszabb helyzetben is vagyok mint ők, mert én sem szeretném a gyerekeim erőforrásaiból fedezni az öregségem …”

    Az hogy a gyerekeid ellátnak-e majd időskorodban, elsősorban attól függ ők mit szeretnének. Sokkal inkább az ő döntésük lesz ez, mint a tiéd. A gyerektelenek helyzete teljesen más, nekik kevesebb változó van az egyenletben, stabilabban tudnak tervezni ezért.

    Tök jó a blogod egyébként.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s