Önérdek, érdekérvényesítés, képviselet, ápolóként, Angliában


Beszélgettem egy magyar ismerősömmel és mesélte, hogy az Angliában ápoló ismerősei gyakorta úgy mennek haza szünetre, hogy szétvan a hátuk, hulla fáradtak, a testük mindenhol fáj, stb. Csak megerősíteni tudom ezt, igen, ez nagyon gyakori, és reális veszély.

Arról már sokat írtam, hogy Angliában mennyire nincs ápoló, továbbá, hogy mennyire nem-megbecsült foglalkozás ez itt is. Mivel KELL az ápoló, így gyakorlatilag mindenki talál magának munkát, csak az sokszor olyan is. És az ápoló itt is utolsó senki, épp mint otthon, abból a szempontból, hogy ha a nő nem védi magát, a testét, a lelkét, az energetikai egyensúlyát, akkor senki más sem fogja helyette. Mondjuk Magyarországon még azt is megpróbálják bedumálni nekünk, hogy direkt ápolásra teremtett minket az úr, ez tesz minket boldoggá, tehát végnélkül, és érdekérvényesítés nélkül ezt nekünk bírnunk kell. Ami nyilván egy marhaság, kemény, test-, és idegölő munka ez, akár ingyen, akár pénzért csinálja az ember. Nem lenne rossz, ha ezt megtanulná végre a társadalom, illetve a nők is kikövetelnék a megfelelő kompenzációt a csilliárd órányi ápolásért, gondoskodásért. Node.

Ápoló és ápoló állások között a különbség ég és föld. Miért?

Az eddigi leghorrorabb történet amit hallottam az bentlakásos ápoló állás volt, HETI 200 fontért(!) és macerás klienssel. Valami ügynökség is úgy tűnik volt az ápoló mögött, de nem világos hogy miért, mert a fizetést a kliens adta az ápolónak, zsebbe. Állítólag be volt jelentve, de mégis úgy tűnt, hogy nem is, nem tudta biztosan az ápoló. Intézményi támogatást nem kapott, és az angolja sem volt olyan szinten, hogy érdemben tudja képviselni a saját érdekeit, vagy lépni valamerre.

És persze lehet hallani történeteket arról is, hogy magán kliens nem fizette ki az ápolót, de azért ez nem gyakori.

Idősek otthonában vannak még olyan viszonyok, amiket tényleg csak nagyon kiszolgáltatott emberek engednek magukra, túlóra, emelés (mármint a kliensé, nem a fizetésé), kevés fizetés, fáradtság, kimerültség, kihasználtság, stb.
Arról is vannak egyébként horror történetek, amikor otthonokban élő idősek hozzátartozói titkos kamerával felveszik az ápolókat, akik csúnyán bánnak az időssel, kiabálnak velük, dobálják, sőt verik is őket. Borzasztó helyzetek, amiben az idős, és az ápoló is áldozata a rendszernek. Amikor egy otthonban annyira kevés az ápoló, hogy 10-15 embert kell megfürdetni másfél óra alatt, ott nem lehet jól dolgozni, és mindenki szív, idős és ápoló egyaránt.

De ha a makrogazdasági rendszereinket úgy építjük fel, hogy abban az ápolás mélyen alulértékelt tevékenység lesz, akkor ilyenek sajnos lesznek, és a társadalom eheti amit főzött magának, eszi is.

Jelenleg Angliában egy furcsa csapda-helyzet van. Mivel őrült hiány van ápolókból, ezért mindig lesznek olyan helyek akik a képzetlen, nyelvet sem beszélő embereket is felveszik, alkalmazzák. (És ez adja a belépő lehetőséget a szegény magyar nőknek is, a kiugrásra.)
Ide ember csak akkor megy dolgozni, ha nem tud jobbat, és ha jót akar magának irtó gyorsan megtanulja a fogásokat és a nyelvet, és tovább áll. Ezeken a helyeken nincs érdekképviselet, sem képzés, semmi. Szívás van, és még mindig több fizetés és lehetőség, mint “otthon” volt, a középkorú nő számára. Aki akkorra már felnevelt pár gyereket, tehát van általános fogalma az ápolás mibenlétéről, viszont otthon sem perspektívája, sem szaktudása, sem támogató közege.

Aztán.

Angliában nagyon jó törvények vannak, és elég jó érdekképviselete is az ápolóknak, illetve az időseknek/betegeknek is. Tilos pl. emelni, nem csak ápolóként, raktári munkásként is. Ha emelni kell, akkor ahhoz biztosítani kell a munkaadónak a megfelelő gépeket, emelőket. Ha mégis emelni kell, akkor a munkavállaló beperelheti a munkaadót, amire mondjuk kevés az esély, ha magyar vagy lengyel, minimálbéres, örülhogyél ember az illető, aki még angolul sem tud.
Kötelező képzések vannak az ápolóknak, évente, amiket komolyabb cégek és ügynökségek szépen meg is tartanak az ápolóiknak. Tehát van rendszer, jól kitalált elvi rendszer, az adott makrogazdasági keretek között. Van szakszervezet, amibe be lehet lépni, ez havi 10-15 font körül van, fizetéstől függően sávosan. Szakszervezeti tagként az ember teljes jogi és munkaügyi támogatást kap (nem úgy mint az elbaszott magyar kamaránál).
És vannak továbbá online ápolói csoportok, ahol nagyon hatékonyan segítik egymást az ápolók.

Aztán.

Az ideális helyzetben az ápolónak van korábbi képzése, tapasztalata, gyakorlata és nyelvtudása. Az egyes speciális diagnózisok ápolási specifikumai mellett (pl. demencia, parkinson, altzheimer, mozgáskorlátozottság, stb) ismeri a betegek mozgatásának eszközeit, technikáit. Ezt én külön, célzott képzésen tanultam, és mondhatom, hogy nagyon hasznos volt. Otthon ilyenről még nem is igen hallottam, de ha valaki ápolásra adja a fejét és van ilyesmire energiája, akkor érdemes akár a youtube-on megnézni ilyen videókat. Sok fájdalmas derekat, gerincsérvet, hátfájást, és hasonlókat lehet vele megelőzni. Illetve a mozgatás eszközeinek az ismerete kifejezetten fontos, és elég spéci eszközök vannak. Nagy súlyokat, 100 kilós ügyfeleket mozgatni megterhelő, és ugye többnyire középkorú nők tolják a műfajt, nem cél, hogy pár éven belül az ember túlterhelt teste szétessen.
Ez is egy szakma, amit lehet úgy csinálni, hogy amennyire lehet, az ember vigyázza a testét.

Aztán.

Szintén az ideális helyzetben a cég, az ügynökség komolyan veszi magát, és a törvényeket. Ők nyilván drágábbak is a piacon, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy magasabb fizetést is adnak. Nem azt mondom, hogy csak ilyen céghez menjen el valaki, mert akinek nincs tapasztalata, azt ilyen helyekre fel sem veszik akár, de érdemes ezt kitűzni célként. Fél év alatt a nulláról profin meg lehet tanulni az ápolást, ha pluszban utánaolvas és néz az ember, meg a nyelvet is, és akkor lehet váltani.

Ha az ember profi ápoló lesz, és jól kommunikál, akkor két kézzel kapkodnak érte a jobb munkahelyek, és ott nagyon meg is becsülik. Ilyenkor lép be az a tényező, hogy mondjuk a magyar, Magyarországon szocializálódott, adott esetben teljesen önbizalomhiányos nő, mennyire tudja érvényesíteni az érdekeit. Ez megint egy külön történet, de ekkor viszont már lehet akarni többet, jobb fizetést, rugalmasabb körülményeket. Ettől a ponttól kezdve az ápoló már nem kiszolgáltatott rabszolga, hanem professzionális szakember és/vagy szolgáltató, aki tárgyal, tárgyalhat és AKARHAT beleszólni a munkájának körülményeibe. Azok számára akik nem akarnak egyéni vállalkozóvá válni, ez a csúcsa szerintem az ápolói karrierívnek, egy jó cégnél, jól kialkudott fizetéssel és munkabeosztással, szépen eldolgozni amíg az ember bírja, vagy meg nem keres annyi pénzt, hogy utána már abbahagyja.

Személy szerint én azt gondolom, hogy az egyéni vállalkozói ápolói lét a leginkább emberbarát forma, ha nem idegenkedünk ettől. A legtöbbet így lehet keresni, és a szabadsági fok is így a legnagyobb, potenciálisan. Egy ügynökségnél/cégnél a legnehezebb ügyfelek esetén lehet mondjuk napi max. nettó 100 fontot keresni (inkább 70-80), profiként, egyéniben ez felmehet bruttó 140 fontig is (nem kötelező Áfa körbe lépni).
Egyéniként azért vannak a TB költségei, ami mondjuk kutyafüle, de pl. érdemes felelősség biztosítást kötni, ami évi 80-90 font, esetleg szakszervezeti tagság, ilyesmik. Viszont költségeket nagyon jól le lehet írni, és egyszerű is a könyvelés.

Ahogy azt már írtam, pusztán a vállalkozói lét nem problémás. Amit nem tud a rendszer maga, egy ügynökséghez/céghez képest, az az új kliensek felhajtása, ez az ápoló dolga. És a minőségbiztosítás is, hogy biztosan ki lesz-e fizetve az ember, illetve hogy ha vitára kerül a sor az ügyféllel, akkor az ápolónak egymagában kell megvédenie magát. Egy cégnél a felelősség a cégé, tehát ott az ápoló sokkal inkább védve van. Ez egy nagy könnyebbség ha alkalmazott az ember, tekintve, hogy a külföldi partizán itt nagyon kis ember, nagyon kevés hatalommal, ha jogi vitára kerül a sor. Tehát érdemes nagyon körültekintően választani ügyfelet, és ott folyamatosan és tudatosan figyelni a határokra, a felelősségi viszonyokra. (És nem megspórolni a felelősség biztosítást, és a szakszervezeti tagságot.)

Mint ahogy gyakorlatilag mindenben, angliai ápolóként méginkább nagyon hasznos, ha az ember tudatos és odafigyel. Anglia egy kemény hely, sok szempontból sokkal keményebb mint Magyarország. A társadalmi struktúrák és működési mechanizmusok is megkövetelik, hogy az egyén, ha boldogulni akar, képviselje az érdekeit. Aminek viszont a feltételei is sokkal inkább adottak, mint Magyarországon.

Hát röviden így. Csodák nincsenek, legalábbis nem ilyen tekintetben. Angliai ápolóként is szívhatunk, nem is kicsit, maga a műfaj, önmagában nem ígér megváltást. Viszont – a jelen időszakban – elég tág kereteket biztosít ahhoz, hogy az ember, ha magyar és nő, újratervezhesse az életét pár gyerek felnevelése után, a magyar kilátástalanságban tengődve. Pláne, ha a saját öregkorát is be kívánja alapozni anyagilag, amíg még képes rá.

Az a tervem, hogy írok arról is, hogy hogy érdemes nekifogni ennek az egész történetnek, de az már egy másik írás lesz.

 

 

 

 

 

Advertisements

2 thoughts on “Önérdek, érdekérvényesítés, képviselet, ápolóként, Angliában

  1. Még nem régóta olvaslak, talán már írtál korábban erről, ezt nem tudom most. Említetted már egy előző posztban is, most is, hogy jók az adó- és járulék feltételek, ez érdekelne bővebben. Vagy pl. az öngondoskodás: tényleg működik/működhet-e, amit nálunk is sulykolnak, csak éppen miből, ha az állam lenyúl egy elég nagy %-ot, a maradékból meg épphogy csak eltengődik az átlagember. Abból a kevés tb-ből, amire azt írod, hogy nyúlfarknyi, abból nem lesz nyugdíj+eü ellátás gondolom, hanem erről is neked, mint egyénnek kell gondoskodni és előre gondolkodni, ugye? Köszi.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s