Vállalkozás fejlesztés (Angliában)


Csináltam egy külön menüpontot, ahol azokat a posztokat gyűjtöm amelyeknek köze van a vállalkozás fejlesztéshez Angliában.

Itt lehet őket olvasni.

Ez meg az a cikk volt, amikor eléggé kifakadtam a magyar és az angol vállalkozói környezet különbségein. Mert megdöbbentő a különbség.

Röviden összefoglalva: Angliában vállalkozni gyakorlatilag egy leányálom, Magyarországon pedig nettó szívás.

Angliában, a sima, egyszerű proletár vállalkozó elvan mint a befőtt. Mármint ez nem azt jelenti, hogy rettentő jól él, ez csak annyit jelent, hogy azért, mert ő vállalkozó, önfoglalkoztató, a rendszer nem bünteti őt ott, ahol csak tudja. Hagyja élni, segíti, tiszteli, tiszteletben tartja, alapoz a munkájára. Micsoda tágasság ez…
Ahogy már írtam, évi 11.500 font bevételig nem kell adót fizetni, a TB heti 2,7 font ha jól emlékszem. Bagatell. És akkor így lehet dolgozni, a könyvelés egy excel tábla, az adóbevallás egyszerűbb mint a Főgáz regisztráció.
Így megy ez, mondaná Vonnegut, de már nem mondja.

Most megint nagyot lépett előre a vállalkozásom: vettem egy kocsit. 11 éves, Opel Corsa, mérsékelten jó állapotban, de megy, és kevesebb mint 6 napi (nem havi) béremből vettem. Jobb kormányos, imádom. És innentől mobil vagyok, sokkal könnyebben és olcsóbban tudok közlekedni a klienseimhez, meg bárhova, mint autó nélkül. Kitágult a világ, és a munkalehetőségek. Vettem egy elég profi GPS-t, kevesebb mint egy napi béremből. Egy nap alatt kiszállították házhoz, ajtón ki sem kellett menni érte, szépen mond mindent, merre menjek, mire figyeljek, hogy kanyarodjak.
Ami nem is árt, mert egy-két helyen nagyon be lehet nézni a körforgalmakat vagy a lehajtókat, és akkor kóvályog az ápoló.

És akkor így béke van. A munka továbbra is nehéz, az egyes munkák között a szabadság továbbra is nagy, a január továbbra is hideg, viszont a nappalok hosszabbodnak, és elindult az új év. A kocsit és a GPS-t is két sorban fogom a költség sorokon szerepeltetni, semmi egyéb faxni.

Ülök itt, pötyögök, olvasom, hogy Erzsébet utalványt még Ausztráliában is kaptak a népek, de már egyre kevésbé érdekel. Nem egyértelmű végignézni az embernek, ahogy az országát leszecskázzák a polgárai, és a vezetői. Nem könnyű érzés elképzelni, hogy mi is lehetett volna az országból, a rendszerváltás óta. Nem könnyű látni, hogy mennyire nem változik semmi “otthon”. Ami már nem otthon, hanem egyre inkább csak a múlt. Beleveszni tűnik a nemértés ködébe.

Lassan körvonalazódik az idei év vállalkozási struktúrája. Apró lépésenként, szépen rajzolódik ki, a puzzle elemeiből kirakott új kép. Ketyeg az idő az angol nyugdíjhoz, az állampolgársághoz, nőnek a gyökerek. Csak ennél rosszabb ne legyen.
És még a teniszütőimet is újra cseréltem, meg lett pár új partnerem.
Lassan megint leteszem a lantot egy időre, és belevethetem magam valami egész másféle mindennapokba.

És a nap végén marad a végtelen hála az aznapért, a reményekért, a tervekért, a benyomásokért, az élményekért, és a békéért.
És azért, hogy nem maradtunk Magyarországon.

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s