Ami például nehéz: bántalmazó kliens


Gyakorta mondják nekem, hogy ezt a munkát ők nem bírnák. Ez többnyire a fizikai testtel kapcsolatos feladatok miatt jön elő. És olyankor mindig elmondom, hogy ebben a munkában messze nem ez a legnehezebb, sőt valójában egyáltalán nem nehéz. Illetve ez így nem igaz, néha nehéz, ha pl. a kliens száz kiló, vagy valami olyan fizikai baja van, ami az ápoló fizikai erejét igényli, vagy a környezet lepusztult, büdös, vagy nem adottak a profi ápolás technikai feltételei, stb. Ezek nyilván nem egyszerűek.

Ami nehéz, azok a lelki dolgok, pl. a kínlódást látni. Erről szól a legutóbbi poszt is.

Sok ilyen van. Lehet, hogy elkezdem őket összeírni. Most például egy olyan családban vagyok, ahol az idős nénit a lánya ápolja, és egy plusz ápoló. Nagyon macerás a néni, fizikailag is, de főleg lelkileg.

Azzal nagyon nehezen tudok mit kezdeni, mikor egy szülő uralkodik a gyerekén, a lelkén, és a gyerek nem tudja magát megvédeni. Amikor kicsi gyerekekről van szó, vagy csak úgy általában gyerekekről, az nettó rémes és felháborító, de azt végülis naponta látjuk.

Viszont amikor a szülő 95, a gyerek közel 70, akkor ez kifejezetten dühítő. Ápolóként ezt jogom/módom van látni, szemlélni, de leginkább csak passzívan, hiszen egyébként meg marhára nem az én dolgom, sőt semmi közöm hozzá. Csak nagyon nehéz látni. Frusztráló, tehetetlen érzés.

A gyerek kiteszi a lelkét, de az (egyébként önellátásra egyébként teljesen képtelen) szülőnek semmi sem jó. Közben azért már a gyerek is idős, és nem a vénséges szülőjét hivatott pátyolgatni. Pláne, ha egyébként még a saját gyerekei is a segítségére számítanának. Néha azt gondolom, hogy nem a néni, hanem a lánya fog előbb összeomlani.

És ez ilyen nagyon durván megy. Nem engedi elmenni otthonról, és ha mégis elmegy, akkor utána hisztivel bünteti, sír, manipulál, megsértődik, sajnáltatja magát. Közel száz éves, és úgy viselkedik mint egy éretlen, felelőtlen gyerek. (És amiről tudni lehet, hogy világ életében így volt.) Pl. a mai napig fontosabb neki a saját kinézete, mint a gyereke hogyléte.
Ti értitek ezt?
(Mennyire nem itt tartana a világ, ha minden bántalmazott gyerek ráborítaná az asztalt a bántalmazó szülőjére, és felé sem nézne többet… Micsoda társadalmi léptékű felszabadulás lenne. De láthatóan már az is szinte megugorhatatlan nehézséget okoz sokaknak, hogy ki merjék azt mondani, szembe merjenek azzal nézni, hogy a szülőjük egy bántalmazó, és nem kötelező eltűrni ezt tőlük.)

Ebben a helyzetben nagyon nehezen találom a saját viselkedési egyensúlyomat. Elvileg a klienst kellene támogatnom, de egyre dühösebb vagyok rá, és a lányát lázítom, hogy ne hagyja magát. Ami nem jó irány, nekem itt nem ez a dolgom. (Vagy épphogy de? Ha már így összefújt minket a sors keze, egy fedél alá, erre a kis időre.)

Hajmeresztő dinamikák tudnak lenni ezekben, a számomra gyakorlatilag vadidegen családokban, és ebben kell idegenként, ápolóként, professzionális szolgáltatóként megtartani tudni a határokat.
Na, ez pl. egy olyan dolog, ami nagyon nehéz szerintem, ebben a munkában.
Egyre erősödik bennem az igény, hogy egyszer sikerüljön végre egy bölcs, lelkileg, és érzelmileg is érett idős embert ápolni hosszabb ideig.

 

 

Advertisements

One thought on “Ami például nehéz: bántalmazó kliens

  1. nekem mindket legtovabb elo nagyszulom ilyen volt. nem tudok eleg halas lenni, hogy komolyabb fizikai lerobbanas elott meghaltak es most, 70-en felul, a szuleimnek nyugta lehet.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s