Szemtanúként állítom


Hogy egy nagy bögre langyos kacsazsírt sem érnek az imák és a fohászkodások, akár egész napokon át, ha közben nem nézünk szembe a saját félelmeinkkel, akarásainkkal, kisebbségi érzéseinkkel, egónk uralmával, és nem kezdünk velük valamit érdemben. Mire 90-ig eljutunk, ha egyáltalán, nem marad majd más, mint a paranoiás rohamunkban hangosan, rettegve harsogott ima, vizenyős, táskás, ráncos, rémült szemek, és az összeszorított, görcsös ujjak.

Úgy gondolom nem itt tartana a világ, ha emberek milliói nem messzi erőkhöz fohászkodnának megváltásért, erőért és segítségért, hanem azt sokkal inkább a saját lelkük bugyraiban igyekeznének felkutatni.

A békés öregséget, a halálos ágyon megélt teljességet, a megnyugvást és az örömöt, nem adják sem ingyen, sem céduláért, sem imáért önmagában.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s