A távolság távolsága


Sokat beszélgetek most távol-keleti emberekkel, akik az állásra jelentkeznek. Törik az angolt, vagy nem annyira, kérdeznek, beszélnek, próbálom érteni a gondolataikat, és a lényegét annak amit mondanak. Nehéz. Furcsa fordulataik, udvariassági köreik vannak, amit egyrészt nem is értek, nem értem miről szól és mi a célja, másrészt zavaró is inkább, mint nem. Hiába angolul beszélünk, van közös nyelv, mégsem értjük egymást, és sokszor gondolkozom azon, hogy vajon mikor mondhatok én olyat, ami nekik zavaró, érthetetlen vagy bántó, és nekem fel sem tűnik.

Aztán. Nézem a BBC-t és figyelem ahogy beszélnek pl. Kelet-Európáról, vagy akár Magyarországról, Orbánról, a menekültügyek kezeléséről. Tudva, hogy én milyen érzelmi és kognitív viszonyban vagyok ezekkel az ügyekkel, különösen érdekes és tanulságos látni, hogy egy másik kultúra mit lát meg, mit észlel, mit nem észlel abból, amit akkor lát, mikor ugyanazt nézi mint amit én, csak egész más szempontból, háttérrel. (Ezért is jó külföldön is élni, az ember rálát arra, hogy saját szempontja mennyire nem általános.)

Két év telt el azóta, hogy saját bőrömön már egyre kevésbé tudom érezni a magyar folyamatokat, és érzem, ahogy az ottani történéseket egyre inkább már a külső szemlélő szemével látom csak. Benyomásaim egyre inkább kognitív szinten mozognak, és nem annyira érzelmi bejáratokon jönnek be.

És amikor egy más kultúra és közeg kontextusában jönnek be a hírek, akkor elkezdenek egészen nem érthetőekké válni.

Amíg otthon éltem, viszonylag jól értettem, hogy mi történik, mi nem történik, miért történik az, ami. Most meg így szétesnek a megértés darabkái.

Így alakulnak ki szerintem a sztereotípiák, pont ezen az alapon. A bőrünkön nem érezzük azt, hogy amit figyelünk miért úgy történik, de lényünk igényli a megértést. És akkor látunk egészen valósnak és valódinak tűnő történéseket, jelenségeket, figyeljük őket, de annyira érthetetlenek és értelmetlenek, hogy nem találunk semmilyen reális magyarázatot. Illetve találunk valamit, ami elég jól leírja amit látunk, és akkor onnantól kezdve azt gondoljuk. “Ők ilyenek, és ehhez én így tudok viszonyulni.”

Itt vannak pl. ezek a tények:

  • Magyarországnak 1200+ menekültet kéne befogadni. Ez nem túl sok.
  • Az országban munkaerő hiány van, sírnak a munkaadók, hogy nincs ember.
  • Letelepedési kötvénnyel már 4000 ember ment Magyarországra, akik között papírforma szerint biztosan lehet terrorista, kárt okozni akaró ember.
    300.000 Eurót leperkálni csak úgy, nem feltétlenül tud a tisztességes afrikai melós… De őket idegengyűlölet nélkül öleli keblére az istenhazacsalád.
    (WTF?? Európa terrorista ellátói lettünk itt észrevétlenül???)
  • 15 mrd forint ment el CSAK a lefolyóba kampányra. Ebből a pénzből gyakorlatilag lábra lehetne állítani a civil szociális szolgáltatásokat az országban, vagy gond nélkül integrálni 3000, általunk kiválasztott, képzett, keresztény, menekültet, vagy özvegy nőt gyerekkel.
  • Az ország vezetése mégsem ezt teszi, hanem kéksárgára tapétázza az országot.
  • Miért van ez így? Ennek így semmi értelme nincs, és még pocsékolás is. Mi van itt?

A politika oldaláról ezt mind lehet érteni, kívülállóként. Korrupt, gazember kormányok sokfelé vannak, ez megvan.

Azt viszont nem tudom már érteni, hogy mindezt a magyar nép miért hagyja? Hogyan lehetséges ez? Ráadásul visszaválasztja ugyanezt a kormányt újra, ellenzék sehol nincs. Pedig nincs ott háború, nem ölik az újságírókat, nincs olyan helyzet, ami lehetetlenné tenné a lakosság ellenállását. Miért van ez? Hogy van ez?
Angolként, az angol valóságból figyelve és keresve az okokat, nagyon gyorsan juthat oda az ember, hogy hát azért, mert ezek az emberek hülyék… Ostobák, elmaradottak stb. Ilyen béna keleteurópaiak.

Magyarként nézve a Brexit folyamatát kábé pont ez jön ki. Hát hülyék ezek? Ezek is ilyen béna, a jólétükbe belebolondult mrbeanek…

Ha másokat figyelünk, elég távolról, akkor nagyon gyorsan és könnyen lehet olyan megállapításokra jutni, olyan, valóban valódinak tűnő nézőpontot találni, amiben azok, akiket vizsgálunk, “olyanok”. És valószínűleg tényleg olyanok. Kérdés, hogy mit tudunk kezdeni a távolság távolságából jól látható igazságainkkal, hogyan lesz ebből békés egymás mellett élés, ha egyébként meg ezer szálon kapcsolódunk és függünk egymástól. Aki azt gondolja, hogy nem, vagy van lehetőség nem függeni, az szerintem téved. Mindannyian ugyanazt a kevés vizet isszuk, ugyanazt a levegőt szívjuk, ugyanazokat az erőforrásokat fogyasztjuk, ugyanúgy tudunk éhezni, fájni és szorulunk gondoskodásra.
We are all connected.
És láthatóan mégsem tudunk ezzel mit kezdeni…

 

 

.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s