Apró örömök


Aprók, de nem is annyira aprók. Így kitöltik a teret.

Amikor az ember elmenedzselgetett már egy családot, egy házépítést, néhány vállalkozást, önkéntes (túl)vállalás(oka)t, egy szerencsétlen, bántalmazó országban, majd sikerült kimenekítenie a családját, és egy másik országban új életet kezdeni, akkor onnan nézve ez a munka kész leányálom. Erről már többször is írtam, és újra meg újra rádöbbenek.

Arról is írtam már, hogy miért nehéz ez, és milyen szakmai ártalmak vannak. Ebből szerintem kettő a leginkább kezelendő: a depressziós, kilátástalan, idős ügyfélről átragadó depresszió lehetősége az összezártság során, illetve az, hogy a szobafogság alatt viszonylag sok az ember ideje és elkezd pótcselekedni, dohányozni, nassolni, szétesni lelkileg, mentálisan. (De ezekkel mind lehet dolgozni, részben ebben is rejlik a belső fejlődés lehetősége.)

És akkor az apró örömök:

  1. Az ügyfél nem hagy semmit szanaszét, mint a gyerekek.
    Ami rendetlenség van azt mind én csináltam, és ha elrakom, utána rend van. Az én életemben ilyen soha nem volt még, mert vagy a gyerekek csináltak káoszt, vagy még a gyerekek előtt én nem csináltam soha rendet. Most ebben a munkában megélem a rendet és ennek az örömeit, anélkül, hogy sokat kellene érte tenni. Bébiszitter pl. nem lennék, a sok rohangászó gyerek között, az idősek már más tempóval pörögnek.
  2. Angliában viszonylag olcsón lehet nagyon jó minőségű élelmiszerekhez jutni
    És még házhoz is hozzák, a biodobozt, a bevásárlást. És mivel idő van, így egészen prémium módon lehet étkezni. És még ráadásul a megbízó is fizeti, ez általában része a bentlakásos ápolásnak. (És részben azt gondolom emiatt is probléma az elhízás, az ápolók között. Volt kollégák dobozszámra ették a fagyit, ami érthető is, mert a stressz miatt az embernek szüksége van valamilyen önjutalmazásra.)
  3. Nagyon nyugis, csendes minden
    Már ha a kliens olyan. De akkor nagyon. Rengeteget lehet gondolkozni, meditálni, pihenni, tornázni, olvasni, fejlődni, tanulni, online intézkedni, vagy nézni csak kifele a fejünkből. Olyan ez kicsit, mint egy kolostori lét, kötött rend van, de abban sok tér, és az egyén mentális elszántságától függ, hogy mit hoz ki belőle. És ugye letelik a műszak, és az ember megy haza, egy egészen más, élettel teli, nyüzsgő világba, szóval azért mégsem egészen kolostori.
    Korábban volt, hogy fizettem azért, hogy ilyen helyen végezhessek pl. lelki gyakorlatot, most meg nekem fizetnek, nem is keveset.
  4. Belelátni életekbe
    Nem csak a kliensébe, hanem a családéba, a szomszédságéba, a közösségébe. Ha az embernek összejön egy állandó ügyfél, akkor pár hónap alatt teljesen bele lehet illeszkedni a közegbe. A szomszédok kedvesek, figyelmesek, értik ki vagyok, tudnak hova tenni, nem baszogatnak, nincsenek extra elvárásaik. Amíg én rendesen dolgozom, figyelmesen kommunikálok, és nem bántom őket, addig ők sem bántanak. Viszont mesélnek, csevegnek, kirajzolódik egy másik kultúra közelről, élő egyenes, anyanyelvi közegben. Ezt nagyon élvezem, mert amúgy is az egyik kedvenc hobbim az emberek tanulmányozása.
  5. Világos és egyértelmű a hatásköröm
    És nem több, nem kevesebb. A magyarországi káosz után ez is teljesen üdítő. Világosak a határok, a keretek, nem akar senki többet mint amennyit a keretek adnak. Mondjuk el tudom képzelni, sőt biztos vagyok abban, hogy ez hosszú távon nyomasztó is tud lenni, de most, és itt, nagyon élvezem. (Pláne, hogy az esetleges káoszigényt bőven meg tudom élni a szünetek heteiben.)
  6. Minden olyan kerek
    Kerek és békés. A hét után megkapom a fizetést, a szállító szállít, ha hiba van bármelyik szolgáltatónál, akkor azonnal korrigál és elnézést kér, a rendszer (legalábbis a magyar viszonyokhoz képest) maximálisan igyekszik jól, és eredményesen dolgozni. Így elfolynak a napok. Béke van és biztonság érzet, amiben aztán nyugodtan tud szárnyalni a tudat és a lélek.

És persze aztán nagyon várom a terminus végét, amikor szépen összepakolom a motyómat, átadom a helyet és klienst a váltásnak, leadom a számlám, megkapom a bérem és szépen elmegyek a dolgomra, a szeretteimhez, a teljes, végtelen érzetű szabadságba… Néha határozottan Mary Poppinsnak érzem magam. Jövök, megyek, térülök, fordulok, és kész.

Nagyon szeretem ezt a munkát…

 

 

 

.

Advertisements

One thought on “Apró örömök

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s