A burzsoázia diszkrét bája


Dráma van a 90 fölötti, veterán-özvegyek körében. Meg végre valami izgalom is. Régen hallott (két ll-lel legalább, bár néha ez sem egyértelmű) ismerős telefonál, hogy valami régi bibliát vissza akar kérni a néni, szintén 90 fölötti testvérétől. Aki viszont nem akarja visszaadni.
Ilyen kifejezések csattannak elhaló hangon, hogy “oh, Dear” (úristen), “Gosh” (atyaég), izzanak a vonalak, ketyeg a számláló és pörög az angol gazdaság. Mondjuk arra meg rá is fér most… Láthatólag felmegy a pulzusszám és a feszültség szint is.

De valójában nincs gond, alkalmasint lecseng a dráma, everything is under control, hisz a fű frissen van nyírva, a rózsa metszve, és határozott megnyugvást hoz, hogy a lengyel kertész most tényleg, és igazán élesre vágta a gyep szélén a szegélyt, didn’t he?

Az angolkertek elsődlegesen azt hiszem a lelkekben elfojtva dúló viharok terápiás tüneti kezelésére lettek kifejlesztve. Van is belőlük bőven…

A tévében eközben megemlékezések zajlanak a 100 évvel ezelőtti nagy háború emléke kapcsán, és mindenki a hős férfiakra emlékszik párás szemmel. Azt mondjuk nem értem, hogy tetszőleges hős férfiak miért mentek el megölni másik hős férfiakat (tízparancsolat ide vagy oda), ahelyett hogy a saját vezetőik fejéről verték volna le még időben a katonai sapkát, mikor azok háborúba akarták vinni őket, de ilyesmiről nem beszélget a birodalmi pátosz. Hős lehet hülyeként is az ember, ha elég jó a marketingje és van hozzá elégséges mennyiségű harácsolt hatalma, hogy átvigye.

Én viszont azt hiszem határozottan fáradok és fogy a türelmem.

 

 

.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s