Mennek a mindennapok, dolgozunk, ápoljuk a klienseinket, egyeztetünk a váltással, jön az orvos. Közben magánélet, család, megoldjuk a jelent, tervezzük a jövőt, megfőzzük, meglocsoljuk, kivisszük, találkozunk, telefonálunk, elfelejtjük. Sírunk, nevetünk, eszünk, beszélünk, fájunk, szeretünk, lefekszünk, alszunk, aztán másnap folytatjuk.
És akkor beüt a katasztrófa. Continue reading
Azt visszatérően nem értem, hogy a kinézet miért annyira fontos embereknek. Vagyis egyik oldalról értem, hisz erre vagyunk trenírozva és emiatt adózunk amúgy is kevés pénzeinkből, nőként, a többnyire még mindig a férfiak által diktált és tulajdonolt szépségiparnak.
És még azt is értem, hogy a kinézet valamennyire fontos, de azt semmiképpen nem értem, hogy miért fontosabb mint a boldogság és a belső béke. Miért van az, hogy nők képesek nulla energiát szánni a valódi boldogság keresésére, miközben egy életen át a kinézetükön görcsölnek, még azok is, akik jól néznek ki az aktuális normák szerint? És mennyire üdítő olyan emberekkel barátkozni akik túllátnak ezen a kinézet parán. Akik nem rabjai ennek. Continue reading
Mikor a műfogsort is sensodyne sensitive fogkrémmel mossuk.
Egy számomra nagyon kedves ember mesélt egy könyvről, valaki, akivel nagy vállalásokat és kemény helyzeteket tolunk, oldunk meg együtt, sok éve. A könyvet egy kissé őrült sziklamászó írta. Az a címe, hogy “Kiss or kill“. Azóta fogalom lett közöttünk ez a kifejezés. Kiss or kill. Azt jelenti: megcsinálod vagy meghalsz. Vagy másképp: helyzet amit bírni kell, meg kell tudni csinálni. Extrém sportokban jártasak ezt az érzést jól ismerik, amikor határhelyzetekről van szó. Mert valóban és élesben ez van: vagy megcsinálod vagy meghalsz. Continue reading
Dráma van a 90 fölötti, veterán-özvegyek körében. Meg végre valami izgalom is. Régen hallott (két ll-lel legalább, bár néha ez sem egyértelmű) ismerős telefonál, hogy valami régi bibliát vissza akar kérni a néni, szintén 90 fölötti testvérétől. Aki viszont nem akarja visszaadni.
Ilyen kifejezések csattannak elhaló hangon, hogy “oh, Dear” (úristen), “Gosh” (atyaég), izzanak a vonalak, ketyeg a számláló és pörög az angol gazdaság. Mondjuk arra meg rá is fér most… Láthatólag felmegy a pulzusszám és a feszültség szint is. Continue reading
