Bizalom a rendszerben, a brexit árnyékában


Angliában (és direkt mondom így, mert Skóciában pl. progresszív folyamatok zajlanak) enyhén szólva is nagy a káosz. Úgy tűnik az történt, hogy a nagy népszavazási hevületben senkinek nem sikerült érdemben átgondolni, hogy mi lesz ha tényleg kilépnek. Így most, a kilépés eldöntése után csak találgatások zajlanak a jövőről és pártpolitikai belső csatározások a vezetésről. Sokan megbánták hogy a kilépésre szavaztak, sokan dühösek, de a leginkább jellemző az, hogy többnyire mindenki tanácstalan.

Ezt, külső szemlélőként (plusz kibicként) nagyon szórakoztató és tanulságos követni. És ugye Personal is Political, mik is ennek a vetületei az ápoló és az ápolt mindennapjaira?

Itt, a magyar viszonyokhoz képest, nagyon jól bejáratott és megbízható rendszerek vannak. És az emberek bíznak is ezekben a rendszerekben, hagyatkoznak rájuk, azok megbízhatóságának megkérdőjelezése nélkül. Ami nekem, a keleteurópai viszonyokhoz képest több mint meghökkentő és több szempontból is tanulságos.

Mondok egy példát. Ha valaki nagybeteg, vagyis olyan betegsége van ami folyamatos és időhöz kötött gyógyszerezést igényel, akkor az orvos felírja, elküldi a patikába, azok darabra kiszámolva betárazzák egy un. blister pack nevű cuccba, és házhoz szállítják. A postás csönget, ápoló átveszi. Még az ajtón sem kell kilépni az életmentő, napi négy alkalommal, pontos időben beszedendő gyógyszer érdekében. Már ha minden olajozottan működik.

Jelenleg mi az utolsó 4 napi gyógyszert éljük fel, és erősen bízunk abban, hogy a következő szállítmány időben megérkezik. Eddig mindig meg is érkezett.

De ugye mi van akkor, mikor a társadalmi struktúrák hirtelen összeomlanak? Amiről egyébként itt egyelőre szó sincs, csak amikor egy un. világhatalom kezdi vonogatni a vállát annak kapcsán, hogy gőze nincs hogyan és merre kormányozza magát tovább, akkor azért elgondolkozik az ember a mindennapi stabilitás mulandóságáról. Plusz mikor a társadalmi rendszereik nagy részét azok az emberek működtetik, akik miatt kiléptek az EUból.

Azt hiszem nem kívánom ennek az országnak, de másnak sem, hogy eljöjjön az a pillanat amikor az életmentő vagy életben tartó gyógyszerek hirtelen nem érkeznek meg, és nincs rá mechanizmus sem, hogy milyen módon lehet őket azonnal beszerezni. Az jól látszik a brexit kapcsán is, hogy ahogy a gazdasági és társadalmi stabilitás kereteit biztosító EU tagság két pillanat alatt eljátszható, úgy más, egyéb, alapvető és alapvetőnek is gondolt struktúrák is kiszaladhatnak alólunk, kiügyeskedhetjük magunk alól, és utána üthetjük a fejünket a falba. És ezt, magyarként, a magyar politikai élet realitásait és kilátásait látva, több mint átgondolandónak tartom. Különösen, hogy lassan ott is választások lesznek…

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s