Working as a live-in carer in the UK (első rész)

Mesélek a munkáról, strukturális szempontból.

Hála a brit nőmozgalomnak, a helyi nőknek mostanra sikerült elérniük, hogy az idősek gondozását senkinek nincs esze ágában sem rájuk lőcsölni ingyen, rabszolgaként, ami nagyszerű lehetőséget kínál a szegényebb országok nőinek, így nekem is, munkavégzésre, világlátásra.

  1. Angliában, bentlakásos ápolóként dolgozni elég király.
  2. Bizonyos esetekben.
  3. Bizonyos esetekben meg nem annyira király. Sőt.
  4. A munka maga elég nehéz, sőt nagyon nehéz. Ki lehet azért fogni könnyű ügyfelet. Vagy nem.
  5. Viszont elég sokat fizet és nagyon sok szabadságot ad.
  6. Rengeteget lehet belőle tanulni (a tanulságaimat, a megfigyeléseimet osztom meg itt ezen a blogon).

Continue reading

Drága jó istenem!

Ki az isten? Mit gondol? Gondol-e egyáltalán? Hol lakik? Ezek ilyen elég triviális, 3-4 éves korban már elhangzó kérdések, melyeket szépen sutba is dobunk mikor rájövünk, hogy gőzünk sincs és csak találgatunk, béna magyarázatokat fabrikálunk.

Ne is bonyolítsuk ezt a dolgot túl, a hit elég, elég ha te magad tudod, hogy isten van és szeret téged. Sőt vigyáz rád! Na, rögtön jobban is érezheted magad és fáradhatsz a kasszához. Continue reading

Bizalom a rendszerben, a brexit árnyékában

Angliában (és direkt mondom így, mert Skóciában pl. progresszív folyamatok zajlanak) enyhén szólva is nagy a káosz. Úgy tűnik az történt, hogy a nagy népszavazási hevületben senkinek nem sikerült érdemben átgondolni, hogy mi lesz ha tényleg kilépnek. Így most, a kilépés eldöntése után csak találgatások zajlanak a jövőről és pártpolitikai belső csatározások a vezetésről. Sokan megbánták hogy a kilépésre szavaztak, sokan dühösek, de a leginkább jellemző az, hogy többnyire mindenki tanácstalan.

Ezt, külső szemlélőként (plusz kibicként) nagyon szórakoztató és tanulságos követni. És ugye Personal is Political, mik is ennek a vetületei az ápoló és az ápolt mindennapjaira? Continue reading

Rettegni és akarni, akarni és rettegni a megszakadásig

Nagyon sok haszna van annak, ha az ember idegen öregeket ápol. Olyan tükröt tartanak elém, amiben különböző új szögekből és megvilágításokból láthatom meg magam és más, fiatal, még aktív embereket is.

Az, hogy racionális lények lennénk, szerintem egy önigazoló blöff, sőt fizikus barátom szerint ezt mértékadó kutatások is így látják. Sokkal előbb hozunk tudatalatti döntéseket, amit utána a tudat magáévá tesz és visszadatálja a tudatos döntést a már korábban, tudat alatt született döntés idejére. Eddig mondjuk nem vagyunk meglepve gondolom, hacsak nem, felnőtt fejjel még mindig nem azzal áltatjuk magunkat, hogy mi aztán urai vagyunk a helyzetünknek és tudjuk mit csinálunk.

Continue reading

Brexit

Na, ma sikerült együtt élni a BBC News-zal is.

Most, hogy lefekvéskor a nénin elhelyeztem a vegyipar szinte minden termékét a megfelelő helyekre kívül-belül a teste érdekében, bekészítettem a klasszikus zenét és jóéjt kívántam bűbájos mosollyal a lelke érdekében, a nekem jónak számító minimálbéres fizetésemért, heti hét napban és napi huszonnégy órában, átgondoltam a nap konklúzióit. Continue reading

Csak a változás örök

Hát úgy néz ki kilépnek. Még jó hogy kialudtam magam, lesz most itt pánik. Magyarország sem semmi, ha hülyeségről van szó, de megnyugtató látni, hogy nem vagyunk egyedül.

Egy nemzet, ami egyre inkább a seggét sem tudja kitörölni egyedül, közli, hogy majd ő egyedül megoldja.

Hát hajrá barátaim, én viszont fizetésemelést kérek, zuhan a font.

Izgalmas időket élünk, a szemünk előtt öregszik meg és omlik össze a fehér hegemónia.