Bírni a bírhatatlant, túlélni a túlélhetetlent


Fenntartani a fenntarthatatlant, boldognak lenni a lelki nyomorban.
Tudjuk vajon hogy mit csinálunk? Van bármennyi rálátásunk magunkra?
Mi, a Moho Sapiens, Isten teremtményei saját képére?

A néni egyre rosszabbul van, gyengül el. Volt egy pár hetes hullámvölgye, nagyon megterhelő volt mindenki számára aki az életben tartásáért felelős, és ő maga számára is leginkább. Közben néha-néha szembesül a korával, a fizikai állapotával, és olyankor teljesen ledermed. Nem akarja és nem tudja elfogadni, hogy miből fakadhatnak a fájdalmai, a fáradtsága, és hogy mi az, amihez minden nappal egyre közelebb kerül. Aggódik nagyon mindig valamin, fél. Ilyen időszakokban egy percre sem boldog, küzd, küszködik, egyre fogyó erővel vonszolja át magát a mindennapokon.

A környezete, orvosa, ápolója, családja egymással összefogva igyekszik őt életben tartani, és olyan mértékű és mennyiségű erőforrást használunk fel erre, hogy elképzelni is nehéz. Egy példa: nagyon sokféle gyógyszert szed, ami egy vagyonba kerülhet, van olyan gyógyszere, amelyből egy kis üveg 300 fontba kerül. 300 fontba! Hány olyan lakosa van a földnek, aki egy egész éven át nem költ/keres ennyit? És ott van még a többi gyógyszer, étel, orvos, vizsgálatok, takarítás, mosás, kert, fodrász, pedikűr, karácsonyi és születésnapi kártyák. Elképesztő. Beleszédülök mikor elképzelem.

És az idő. Mennyi ember ideje és élete forog körülötte…

Iszonyatos energiákat és erőforrásokat tolunk egy olyan célba, ami gyakorlatilag elérhetetlen, életben tartani idős embereket úgy, hogy erre sem a társadalmi, sem a gazdasági körülmények, valójában, fenntarthatóan, nem adottak.

Nézem a küzdést, aminek én is szerves része vagyok, és nem értem. Folyamatosan merülnek ki az erőforrások, az anyagiak és az emberiek is, mindenki fárad ki, és a néni nincs jól, nem boldog, borzasztóan szenved.

És mi a célja mindennek? Honnan ered ez, hogy ezt, társadalmi értelemben így akarjuk csinálni? Még az ápolói képzéseimen sokszor kérdeztem a képzőket arról, hogy mi a szervezeti protokoll arra az esetre, ha az ápolt meg akar már halni? Mit mondhatunk nekik? A válasz az volt, hogy mondjuk nekik hogy a családjuk akarja hogy éljen, hogy azért öröm az élet és blabla.

Miért csináljuk ezt? Ezek az emberek már sokszor nem akarnak és nem is bírnak élni, mesterségesen tartjuk őket életben, és valójában erőszakot követünk el rajtuk azzal, hogy a tudomány és az erőforrások adta keretek között, akár ellenükre is életben tartjuk őket. Vagy, ami még rosszabb szerintem, és sok helyen láttam ezt, hogy éppen csak annyi gondoskodást adunk, amivel fizikailag életben tartjuk őket, de a lelkükkel, a boldogtalanságukkal semmit nem tudunk kezdeni, meg valójában nem is akarunk. Saját halálfélelmünktől vezérelve igyekszünk odázni a szembenézést, nem azért mert nekik annyira boldogságot akarunk. Miközben alulfizetett, nyomorult helyzetben lévő nőket használunk ki az ápolási munkák elvégzésére, akik szintén maximum örülnek hogy élnek és pénzt keresnek, pont nem az fér bele még nekik, hogy tisztességes lelki ápolást is végezni tudjanak. A saját lelki békéjükre sincs energiájuk, nemhogy az idegen idős emberére.

Mi végre akkor? Párezer éve életre hívtuk ezt a beteg és kizsákmányoló hitrendszerünket, amiben az ember uralkodhat minden élőn és élettelenen, gátlás nélkül veheti el a föld erőforrásait, és tolhatja bele a saját vágyvezérelt agyszüleményeibe. Ugyanez a hitrendszer azt is mondja, hogy az élet szent és őrizni kell orrvérzésig, sőt azon is túl, közben félelmet és idegenkedést nevelünk a bárányok lelkébe a saját életük és haláluk iránt, így sokszor az egónk/tudatunk akkor is görcsösen kapaszkodik az életbe, mikor a lelkünk és a testünk is már nyugalomra vágyik. Totál beteg az egész rendszer.

Beteg, perverz és az élettől elrugaszkodott férfiak, egy emberiség-, és életellenes egyházban, annó kiagyalták ezt az egész hitrendszert, és még mellé tették, hogy a gondoskodás, az élet fenntartása a nő feladata, természetesen többnyire ingyen, mert biológiailag erre lett teremtve, a nő. Nem számít, hogy a nők mindebbe beleszakadnak és gyakorlatilag rabszolgaként tartják tenyerükön a társadalom apraját és nagyját, ezt mostanra már nem is észleljük, így természetes, így van ez elrendelve, benne van a nagykönyvben.

Csakhogy az erőforrások elfogynak, pláne ha stadionra és marsutazásra költjük őket. Elfogynak a pénzek és elfogy a kétkezi erő is, kimerülnek a telepek. Elfogy a levegő az esőerdőkkel, kiesszük a bolygót magunk és a többiek alól. És akkor utána mi van? Érdekel az valakit?

Teljes gazdasági rendszerek siránkoznak azon, hogy nem születik elég új kéz és adóalany. Kiirtottuk a fajok felét 50 év alatt, melegszik a klíma, de még mindig kiderül, és politikai struktúrák roppannak bele abba, hogy a gazdag emberek offshore cégekbe adóelkerülik a lenyúlt pénzeiket. Cameron sír a tévében, hogy az ő apja igenis rendes ember volt és csak a családjáról akart gondoskodni, mikor kilopta a zsetont, de egyébként is jogszerűen, amint ez most a leak botrány kapcsán kiderült.

Mi az eget csinálnak ezek a vallási és gazdasági vezetők? Miért van az, hogy óvodás lelkű, ámde agresszív és arrogáns férfiak barmolhatják szét mind a társadalmi, mind a természeti környezetet?

A néni ápolására egyre kevesebb pénze maradt a családnak, de ez egy olyan ország, ahol ilyenkor az önkormányzat komolyan, ezerfontos nagyságrendben nyúl bele a “saját”, adófizetők pénzével, és harmadik világbeli gyerekmunkások izzadságából befolyt társasági adókkal egyelőre még kitömött zsebébe, és finanszírozza tovább az élet védelmét, az élet szentségét, a nénik és bácsik szenvedését.

És én is része vagyok, ezeknek a pénzeknek jó része az én zsebembe folyik be, hiába vagyok az angol fizetésekhez képest alulfizetve, még így is a világon legjobban kereső 1%-ban vagyok.

Borzasztóan érdekes ezt az egészet, a társadalom berendezkedését, a fenntarthatatlanságát így élőben, saját bőrön keresztül is tanulmányozni és döbbenni meg minden nap, az egész értelmetlenségén és rosszul szervezettségén.

Mit kéne tenni?

Elsősorban szerintem az egész hitvilágunkat újragondolni. Egy új, sokkal fenntarthatóbb és együttérzőbb mesét írni magunknak.

Újragondolni úgy, hogy annak gazdasági következményei ne egy pilótajáték szabályai szerint, hanem fenntartható körfolyamatok szerint működjenek.

Sokkal nagyobb értéket adni elvi és gazdasági értelemben is azoknak a tevékenységeknek, melyek az emberek életben tartásáról, ellátásáról, az élelmiszerek előállításáról, hulladékok feldolgozásáról, a biztonságos meleg otthon fenntartásáról szólnak, vagyis azokról a tevékenységekről melyek nélkül nem tud élni az ember. És ezek mögé a célok mögé rendesen átgondolt és felépített struktúrákat tenni, gazdaságilag is fenntartható módon.

Egyéni szinten, még az aktív életünkben sokkal többet kellene az életünk és a halálunk minőségével és ezek lelki vetületeivel foglalkoznunk, és odáig erősíteni lelkünket és a halálhoz való viszonyunkat, hogy amikor annak eljön az ideje, békében és derűvel tudjuk elfogadni. Akár saját halálunkat, akár szeretteinkét. Node, hol vagyunk mi ettől?? Még beszélni sem beszélünk róla érdemben, még mindig ott tartunk, hogy az élet szentsége, és hogy azt mindenáron őrizni kell. Te jó ég, ha belegondolok ebbe, látva ezeknek a szegény öreg embereknek az életét, belesajdul a gyomrom.

Nehéz napokat élünk a nénivel, és az őt tartó emberekkel, küzdés van. Látom a rendszer hiányosságait egyéni és társadalmi szinten is. Ezzel egyidőben az ismerőseim hajmeresztő cikkeket osztanak meg a világ történéseiről. A halálon innen, a bolondok házaiban tombol a pusztítás, isten nevében.

A minap volt a Voice döntője, és benne ez a szám, ettől a 17 éves lánytól. Már vagy 50-szer megnéztem azóta. A zene és a szövege folyamatosan szól a fejemben. Mit csinálunk mi emberek? Van egyáltalán bármi fogalmunk saját magunkról és a viselkedésünk következményeiről? It’s a mad world!

 

 

Advertisements

2 thoughts on “Bírni a bírhatatlant, túlélni a túlélhetetlent

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s