Kontraszt


Elkezdtem nézni az Orbán beszédét, meg olvasom a magyar híreket, pihenünk. Nehéz nap volt a mai.

Közben hallom, hogy a 91 éves néni a nappaliban skypeol az Ipadjéről a meleg unokájával és az örökbe fogadott kislányukkal. A kislány egy nehéz helyzetű, egyedülálló anya gyereke, akit a nő nem tudott nevelni. Most jólétben és védetten él, a spanyol óráiról mesélt, énekelget a dédinek, mesél a napjairól és hogy már le tudja betűzni a nevét. Három éves. Mindenki jól elvan, szeretet van, elfogadás, mindenkinek jó.

Felrémlik előttem a sok nyomorban tengődő elnyomott magyar nő, a meleg jogokért küzdő emberek kínja, akik szívesen fogadnának örökbe és nevelnének szeretetben elhagyott gyerekeket. Annyi minden hiányzik onnan, legfőképpen a szándék és az együttérzés. Az ország, ami benne ragadt történelmi nyomorában.

Közben hallom, ahogy énekelget a család. És semmi megjátszás nincs, csak magukért csinálják. Oh, that was beautiful, you made my day. Mondja a néni a kicsinek az ének után. Akihez vér szerint egyébként semmi köze.

Mekkora ordító és fájdalmas kontraszt. Az elfogadás és a szeretet és a dühöngő, ostoba lelki nyomor között.

Így látom magunkat kívülről. Micsoda egy nyálas giccs, olcsó fordulat lenne ez filmen vagy színpadon. Csakhogy ez itt épp a való életben történik…

Jóéjt, szeretlek, én is szeretlek, aludj jól, te is.
Nagyi és unoka, nő és férfi, hetero és meleg, idős és fiatal.
Majd leteszik.
A néninek segítség kell, nem annyira olajozott az Ipad használata még.

 

.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s