Szabadság, szerelem, élet


Tavaszodik. Süt a nap, mindenhol virágok, éled a természet. Bár még korán van ehhez, de idén így esett.

Furcsa érzés ennyire beépülni egy tök idegen család életébe. Ez egy funkcionális család, a tagjai tényleg szeretik egymást és törődnek egymás hogylétével. A néni lányának kifejezetten fontos, hogy a néni jól legyen, és nagyra értékeli azt a segítséget, amire a néni azt mondja, hogy neki az kell, neki az jó. A néni biztonságban érzi magát velem, mondja is, a lánya pedig nagyon hálás azért, hogy ezt biztosítom nekik.

Az idők során épül a bizalom, nem felejtem el felhívni a gyógyszertárat, magamtól veszek magot a madáretetőbe, meg fűszereket cserépben a főzéshez, közben én is élvezem az otthonosságot.

Rátettek a kocsi biztosítására, ez itt áll, eddig nem használta nagyon senki, de mondták, hogy használjam ha gondolom, meg el is mászkálhatunk vele lazulni. Tervezzük is a környék cukrászdáinak és garden centereinek végiglátogatását, ha már igazán tavasz lesz.
A kocsi egy régi, nagy, automata BMW. Ma elmentem vele a boltba, a sziporkázó napsütésben, ettem egy autentikus fishandchipset, a helyi nagyonhelyi fishandchipsesben, ami annyira angol, hogy jobban nem is lehetne, kellett is innom két Pepsit, hogy nehogy úgymaradjak.

Csodás azért ez, ez a munka és ez a nyugalom. És mekkora különbség mint eltartott, gondoskodó feleségnek lenni, aki ugyanezt ingyen csinálja, mérsékelten elismerve. Sokat gondolkozom ezen.

Időközben vállalkozó lettem, majd írok arról, hogy ez mennyire egy jó és egyszerű dolog Angliában. Önálló életem van, tartalmas és szép munkám, anyagi és nem-anyagi céljaim, és a fizetésem minden héten, menetrendszerű pontossággal megérkezik a számlámra.

A néni lánya elment nyaralni, egy hétre a tengerhez. A gyerekeinek és nekem írt emailt, hogy vigyázzunk egymásra amíg távol van, amiben nyilván arra is gondolt (ezért tett be címzettnek), hogy vigyázzunk az anyukájára, aki nem emailezik. Az egyik unoka válaszolt, hogy hívja ma a Nagyit. Én is átadtam neki az üzenetet. Furcsa érzés volt, hogy a sok családtagnak küldött levél címzettjei között én is ott voltam, nekem ez “csak” egy munkahely. És furcsa azt is megélni, ahogy ez a család viszonyul hozzám, és ilyen bámulatos természetességgel és profin kezeli a helyzetem. Nagyon sokat tanulok tőlük. Nem kezelnek családtagként, és mégis családtagként kezelnek. Tisztelettel vannak a munkaköröm és az ebből adódó távolságom és közelségem iránt, nem kell eljátszani a cukit, de nem kell nagyon hidegnek sem lenni. Furcsán természetes ez. És nagyon jól érzem magam benne.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s