Netflix and chill, új kifejezés volt számomra, nemrég tanultam kamaszoktól, hogy valójában mit jelent mostanában.
Na, beköszöntött a tél, befűtöttünk erősen, és kitaláltuk, hogy mozizni fogunk. Az első film a Király beszéde volt, az még a vincseszterről, de ezt már a friss, ropogós netflix előfizetésről. Bekészítettük neki a bodzaszörpöt, nekem a kávét, plusz sütikéket, gyümölcsöt.
A film igaz történeten alapul, egy XVIII. századi hercegnő története. Fény, pompa, rang, megaláztatás, kizsákmányolás, nők elleni erőszak, kilátástalanság. Nagyon kemény film, és nagyon plasztikusan bemutatja, hogy anyáink, még a jómódúak is, milyen tágas térben szívhatták a férjeik kegyetlenkedését.
Mesélte a néni, hogy a film nem nagyon messze játszódik, ami különös pikantériát adott az élménynek. Én itt folyton az angol múltat látom, a régi filmeken és a néni életén keresztül egyaránt, és élvezettel iszom minden cseppjét.
Amikor a hercegnő gyerekét elveszik, akkor bőgtem, nézem a nénit, hát ő is bőg, szépen vagyunk, állapítjuk meg és röhögünk nagyon. Pisiszünet, totyogunk a klotyóra, közben megállapítjuk, hogy ezután megérdemlünk majd egy kis vajas kalácsot, őszerinte ennél sokkal többet is.
Netflix and chill, tök rendben van…
