És akkor megszületik a szeretet


Van egy mondás, hogy “a szeretet nem érzés, hanem cselekvés”. Sok éve hallottam ezt, és nagyon érteni véltem, és most is látom az igazát: hiába beszél valaki, hogy mennyire szeret valakit, ha amúgy meg bántja, elhanyagolja, nem figyel oda rá, le sem szarja. Ebben a kontextusban nagyon is megáll ez a mondás. Akkor szeretünk csak, ha a cselekedeteink ezt visszaigazolják. Eddig stimmel.

A napokban újra mondta ezt valaki, és azóta dolgozott bennem megint. Meg eszembe jutott a Hegedűs a háztetőn című film, amit még gyerek koromban láttam, és az egyik jelenete sokáig foglalkoztatott. Ez:

Ez az egyik része annak, amiről írni akarok.

A másik az, hogy itt vagyok ezzel a nénivel összezárva. Ez egy üzleti alapú kapcsolat, a családja megbízott hogy ápoljam, én ápolom, mert szükségem van a pénzre, vagy akármi miatt. Felém mindössze annyi az elvárás, hogy ápoljak rendesen, tartsam életben, nem kell szórakoztatnom, a barátja lennem, szeretnem, semmi. Ő sem felelős értem, nem is kell hogy érdekeljem, nem tartozunk egymásnak semmilyen érdemi érzelmi felelősséggel, ígérettel.

Szóval, mondjuk egy házassághoz, vagy párkapcsolathoz képest ez egy mindenféle társadalmi elvárástól és sztereotípiától mentes, szinte már hideg viszony, és ennek kapcsán előnye az, hogy sallangmentesen indul.

Eltöltjük egymással a napokat, és függünk egymástól, ráadásul elég intim testi, fizikai közelségben. Nem beteges ez a függés, ha nem elégedettek velem találnak másik ápolót, és ha én nem vagyok elégedett én is találok másik ügyfelet, szóval nem kóros a függés, de mivel mind a két fél akarja az együttműködést, ezért közös érdekünk, hogy jól működjön. És ugye hosszú távú az elköteleződés optimális esetben, nem 1-2 hétre, hónapra szól. Tehát megvan bennünk a SZÁNDÉK, a TÖREKVÉS, a jól működő kapcsolatra.

Pont mint egy párkapcsolat, mármint az a fajta miben az emberek hosszú távra, nagyobb projektre szerződnek. Mint ahogy a Hegedűs a háztetőn-ben is, a pár, akik az esküvőjük napján látták először egymást, és elvileg egy életet kell leélniük egymással, ráadásul rideg társadalmi, gazdasági és környezeti körülmények között, emberileg, közösségileg, betegségileg, az élelmiszer előteremtését illetőleg is.

Egy ilyen, viszonylag kiszolgáltatott helyzetben, mint ahogy mi is vagyunk a nénivel, nagyon nem mindegy hogy hogyan érezzük magunkat, még akkor is, ha ez egy üzleti viszony. Kábé ezek között az érzelmi és logisztikai keretek között indul az együttélés.

És akkor így telnek a napok. Megtanuljuk egymás szokásait, igényeit, szükségleteit, humorát, nehézségeit, látjuk egymás viselkedését, reakcióit, elkezdjük LÁTNI egymást. Látom a nehézségeit, az emberfeletti küzdelmeit egy fogmosásért vagy egy gyógyszer bevételéért, látom, hogy mindeközben is figyel rám, megkérdezi hogy vagyok, érdekli ha mesélek magamról, együtt sírunk a romantikus filmdrámán, együtt röhögünk a vicceken és a bénaságokon. Együtt oldjuk meg a nehézségeket.
Közben mindkettőnket kötnek a kényszerpályáink, pl. hogy be és össze vagyunk zárva.

És akkor, ahogy így telnek tovább a napok, és egyikünk sem bántja a másikat, viszont ha szükséges, számíthatunk egymásra, egyszer csak észrevesszük, hogy fokozatosan és észrevétlenül megszületett az igazi, mély szeretet.

És ezen a ponton nem cselekvés már a szeretet, hanem érzés, teljesen önálló, a mindennapoktól elkülönülten is létező, nagyon valós, mély és fájdalmas érzés. Amikor a szívünk legmélyén akarunk a másiknak jót, MERT szeretjük.

Ez nagyon szép és felemelő és megható is. Meg váratlan is, hisz erről a szerződéskötéskor szó sem volt és most sem elvárás.

Viszont, amit látok az az, hogy a szeretet megszületése nem pusztán egy magasztos és romantikus akármi, hanem egy nagyon is hatékony jövevény, ami borzasztóan megkönnyíti az együttélést.

Sokkal kisebb energiával tudok sokkal jobb színvonalon figyelni rá, azért mert él bennem szeretet és gyengédség iránta. Elindul valami olyan áramlás, kapcsolódás, hogy az ő érdeke az én érdekem is lesz, de nem csak ilyen munka értelemben, hanem a saját érzelmi szükségletemmé válik, hogy jól legyen. Így ha éjjel hív, vagy hallom hogy zörög, akkor nem magamban szentségelve vonszolom át magam félálomban a másik szobába, hanem lelkesen igyekszem, mert nem akarom hogy baja legyen. Nyilván akkor is igyekszem ha nem szeretem, mert munkailag is igyekezni kell, de így sokkal jobb és könnyebb NEKEM!

Ígyhát arra jutottam, hogy a szeretet egy nagyon is fontos és hatékony érzés, ami a valóban egymásra utalt emberek között jó ha kialakul.

Nagyon érdekes ezzel szembesülnöm, és a szeretetet ilyen pragmatikusan látni, és egyben tisztán, sztereotípiák nélkül, és egy idegen, idős ember felé megélni.

Nincs tanulság, konklúzió. Egyelőre csak ott tartok, hogy letaglózott ez a felismerés.

Advertisements

One thought on “És akkor megszületik a szeretet

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s