Az apple crumble, a rendes fizetés és a női princípium


Vasárnap van, esett a hó, csend van, minden végtelenül békés. A néni még alszik. Ma elvileg nem jön senki, szereztem adekvát kábelt és összehergeltem a tévét a laptopommal, úgyhogy kitaláltuk, hogy ma délután lazulunk, csinálok echte agléze apple crumble-t custard-dal, meg forró csokit is iszogatunk, és bebulizunk. Megnézzük a Király beszéde című filmet és jól kitárgyaljuk a múltat. Ezt már csak én remélem.

Sosem hittem volna, hogy ilyen jól is tud menni nekem ez a női princípium dolog, és nem is menne sehogy sem, mint ahogy eddig sem ment soha, ha nem futna be minden héten katonásan, az érte kapott termetes fizetésem, ami önállóvá, szabaddá tesz, nem meglepő módon. Tervezgetem, hogy mi mindenre költöm, de nem ám hajfestékre, mellnagyobbításra meg márkás ruhákra, egy szart! Nyáron égig érő, két hetes sporttábort tervezek a hegyekben, segítem a gyerekeimet a saját lábukra állni, ami nem kicsit költséges, ha egy jó ország legjobb iskoláiban akarjuk taníttatni őket, kimenekítve végre a Nagy Magyar Valóságból. Továbbá teszegetünk félre szépen öreg napjainkra az apjukkal, mert megérdemeljük, meg mert kell is. Tervezgetjük, hogy mit és hogyan fogunk csinálni, hova fogunk utazni és ott milyen válogatott élvezeteknek hódolni, ha már rendben letudjuk a gyerekek felnevelésének felelősségét. Cseppet sem szomorkodunk.
Csak egészség legyen meg térerő!

Így azért idilli a princípiumozás, ráadásul a néni nem baszogat, nem várja el hogy hogy nézzek ki, totál hagy élni, szeret, sokszor mondja és érzem is, az idők során erősen elkezdtünk kötődni egymáshoz. Sok olyat kapok tőle, amit megfelelő nagyszülők híján soha nem kaptam még senkitől.
A törölközőbe burkolt fejem szerinte “fletching”, és nem kell azon töprengenem, hogy csak azért mondja-e, mert meg akar dugni, ahogy ez már a munkahelyeken lenni szokott, ha urak is vannak a térben.
Az anginás rohamát is egész jól menedzseltük a minap, utána már viccelődtünk is ezen. Még apple crumblet is szívesen csinálok, pedig az nem kicsit macerás cucc. Ironizálok itt röhögve, de amúgy komolyan is írom.

Szóval nem olyan rossz dolog a gondoskodás, adni jó, ha van miből, nemtől függetlenül. Mármint ha megfelelőek hozzá a körülmények:

  • nem kötelező és elvárt a feladat, hanem választott foglalkozás, annak, akinek ez egyáltalán bejön,
  • nem rabszolgamunka életfogytig,
  • békén van hagyva az ember,
  • a munka napi mennyisége rendesen belefér a napba,
  • van saját idő és tér, szünet, szabadság, fejlődési lehetőség, elismerés,
  • van megfelelő fizetés.

(Továbbá ketyeg közben az idő, így egyre közelebb kerülök ahhoz, mikor megigényelhetem az angol állampolgárságot és visszaadhatom a magyart kedves vezetőinknek, hogy rohadnának meg amiért ennyi embert, felnőttet és gyereket elüldöztek otthonról, a nagy nemzethalál küszöbén.)

Érdekes, hogy csak a női princípiumot akarják ingyen, valahogy a férfi bankvezetőktől, politikusoktól, egyetemi tanároktól közel sem elvárt ez a fajta önzetlenség. Milyen furcsa.

Szóval kedves KDNP, lenne egy javaslatom. Ha tényleg azt akarjátok, hogy a nők szüljenek és hajlandóak legyenek az időseket ápolni, akkor ne rágjátok a szart! Egy olyan havi 300.000 Ft-ot nettóban, 15 évre előre utaljatok át a bankszámlánkra, nehogy menet közben meggondoljátok magatokat mégis. Segítek, ez 54 millió forint. És ezt csak bérnek, az egyéb költségeket, gyerekruha, oktatás, seggtörlő, gumikesztyű, protézis fixáló, majd sorban, ahogy felmerülnek.

Ha szaporulatot és gondoskodás jellegű szolgáltatást akartok, fizessétek meg az árát, egyébként meg szálljatok már le rólunk, rém idegesítő az erőszakosságotok.

—————-
Update: Remek lett a crumble, jó volt a film, nagyon érdekes volt hallani a néni emlékeit, akinek ez az időszak, a Kirány beszéde történet, kamaszkori élménye. Gondolkozom egy Netflix előfizetésen, és hogy ráállunk a XX. század brit történelmek feldolgozására, nagyon szeret kalandozni az emlékei között és meg lenyűgözve hallgatom az egyéni megéléseit.
Estleges filmajánlatokat megköszönöm!

tel IMG_6101 IMG_6115És a crumble:IMG_6146

Advertisements

One thought on “Az apple crumble, a rendes fizetés és a női princípium

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s