Holtodiglan


Én is felvettem a férjem nevét. A férjem északról jött és ilyen hagyományos elképzelései voltak. Hogy a férfinak kell a határozottnak lennie. Arra volt büszke, hogy soha nem csalt meg (that he was faithful). Ezt kiabálta mindig nekem. A keresztnevem is megváltoztattam, mert nem tetszett neki az eredeti. Mondjuk az nekem sem tetszett.
Nem szerettem háziasszony lenni, de nem volt más lehetőség. Elfogadtam, eszembe sem jutott mást akarni. Mit éreztem mikor meghalt? Hát, te, semmit. Mindenki mondta, hangosan, hogy jaj, milyen jó ember volt és hogy milyen rossz most nekem. Én leginkább örültem. A halála után kezdtél el Tai Chizni? Igen. Megkönnyebbültem, elkezdhettem kialakítani a saját identitásom (I could start working out my own identity). Bár a legkisebb gyerek még itthon volt. De végre voltak dolgok amikben jó voltam és nem csak mindig azt hallgattam, hogy nem vagyok elég jó, elég szép, elég ügyes.

Később.

Gondolkoztam még azon amit kérdeztél, hogy mit csináltam a halála után. Hát nagyon sokat voltam kórházban, akkor már sokat beteg voltam. Boldog voltál? Voltál boldog valaha? Voltak időszakok mikor kevésbé voltam boldogtalan. (There were times when I was less unhappy.)

Most lesz 92 éves.

 

Advertisements

One thought on “Holtodiglan

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s