That’s it

Matatok a szobámban, ő a nappaliban pihen. Hallom hogy hív, megyek, nézem hogy mire van szüksége. Néz rám, én rá.

“Hello. I love you. That’s it.”

És nincs benne semmi extra, egy idős ember és egy ápoló tiszta, szakmai kapcsolata. Most véletlenül úgy adódott, hogy együtt töltünk néhány napot az életünkből. That’s it.

 

Advertisements

Philip

Philip régi arc az életében, gyakran emlegetjük.

“Igen, mosd meg légyszíves a hajam, ha Philip benéz, legyen rendben.”

“Ma inkább azt a blúzt veszem fel, ha Philip beugrik, az jobb lesz.”

“Jóéjt, ha Philip átnézne mondd neki kérlek, hogy nyugodtan jöjjön be.”

Ő Philip.

 

Netflix and chill

Netflix and chill, új kifejezés volt számomra, nemrég tanultam kamaszoktól, hogy valójában mit jelent mostanában.

Na, beköszöntött a tél, befűtöttünk erősen, és kitaláltuk, hogy mozizni fogunk. Az első film a Király beszéde volt, az még a vincseszterről, de ezt már a friss, ropogós netflix előfizetésről. Bekészítettük neki a bodzaszörpöt, nekem a kávét, plusz sütikéket, gyümölcsöt. Continue reading

És akkor megszületik a szeretet

Van egy mondás, hogy “a szeretet nem érzés, hanem cselekvés”. Sok éve hallottam ezt, és nagyon érteni véltem, és most is látom az igazát: hiába beszél valaki, hogy mennyire szeret valakit, ha amúgy meg bántja, elhanyagolja, nem figyel oda rá, le sem szarja. Ebben a kontextusban nagyon is megáll ez a mondás. Akkor szeretünk csak, ha a cselekedeteink ezt visszaigazolják. Eddig stimmel. Continue reading

Az apple crumble, a rendes fizetés és a női princípium

Vasárnap van, esett a hó, csend van, minden végtelenül békés. A néni még alszik. Ma elvileg nem jön senki, szereztem adekvát kábelt és összehergeltem a tévét a laptopommal, úgyhogy kitaláltuk, hogy ma délután lazulunk, csinálok echte agléze apple crumble-t custard-dal, meg forró csokit is iszogatunk, és bebulizunk. Megnézzük a Király beszéde című filmet és jól kitárgyaljuk a múltat. Ezt már csak én remélem.

Sosem hittem volna, hogy ilyen jól is tud menni nekem ez a női princípium dolog, és nem is menne sehogy sem, mint ahogy eddig sem ment soha, ha nem futna be minden héten katonásan, az érte kapott termetes fizetésem, ami önállóvá, szabaddá tesz, nem meglepő módon. Tervezgetem, hogy mi mindenre költöm, de nem ám hajfestékre, mellnagyobbításra meg márkás ruhákra, egy szart! Nyáron égig érő, két hetes sporttábort tervezek a hegyekben, segítem a gyerekeimet a saját lábukra állni, ami nem kicsit költséges, ha egy jó ország legjobb iskoláiban akarjuk taníttatni őket, kimenekítve végre a Nagy Magyar Valóságból. Továbbá teszegetünk félre szépen öreg napjainkra az apjukkal, mert megérdemeljük, meg mert kell is. Tervezgetjük, hogy mit és hogyan fogunk csinálni, hova fogunk utazni és ott milyen válogatott élvezeteknek hódolni, ha már rendben letudjuk a gyerekek felnevelésének felelősségét. Cseppet sem szomorkodunk.
Csak egészség legyen meg térerő! Continue reading