Élvezettel, szépen élni


A napokban meghalt egy jó ismerősöm, 45 évesen. Tüdőrák. Egy barátom korábban, 20 évesen.

Nézem a nénit, vécén ül, félig alszik, együtt várakozunk a sikerre. Egyik mellében implantátum, a rák után, másik úgy néz ki, ahogy egy 92 éves nő mellét el lehet képzelni. A lába lila és dagadtra vizesedett. A teste már nyomokban sem mutat erőt.

Étvágya és életkedve alig, látása, hallása szintúgy.

Meddig élünk? Mikor halunk meg? Lutri a holnap, de még a ma este is.

Akár így, akár úgy, eléggé szívásgyanús a vége, akár 20, akár 45, akár 90+ évet kapunk. Nincs menekvés… Ebben a játékban nem lehet nyerni…

És így, öregen, a vége felé már, mi marad? Az emlékek talán, az sem mindig, de mintha azzá válnánk, amiként éltünk. Mikor öreg napjainkban már csak szunyókálunk a fotelban a testünkkel, miközben szellemünk az életünk során bejárt térben kalandozik szabadon.
Vagy ki tudja hol.
Kívülről nézve így tűnik, ahogy ezeket a nagyon idős embereket figyelem.

Mindezek fényében nem érdemes-e inkább megpróbálni szépen, tisztán és élvezettel élni? Ami közben is jó, és a végén is még szerethető, vállalható?

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s