Alváshiány


Sajnos a hely nem bizonyult olyan vidámnak, mint ahogy reméltem, szívás van. Sok minden miatt, de most ennek csak egy aspektusáról szeretnék írni.

A néni éjszaka bóklászik, két-három óránként vécére megy, vagy csak úgy felkel és nem tudja mit akar. Ott kell vele lenni, hogy ne essen el, hogy rendesen visszahúzza a pelenkáját, visszataláljon az ágyába. Ennek az a következménye, hogy ketten vagyunk ápolók, 24 órát az egyikünk van vele, 24-et a másik, minden másnap pihenő. Mármint teljes pihenő, semmi dolgunk sincs és még teljes fizetést is kapunk érte.

A cég, a munkáltatónk, ugyanis betartja a törvényt és nem várja el a lehetetlent sem, az alkalmazottaktól. Szépen megvan a pihenő-időnk és a terjedelmes fizetésünk is. És még ezek között a körülmények között is érzem, hogy nem tudok annyira kedves és odaforduló lenni mint amennyire szeretnék, mert egyszerűen kimerült vagyok. Továbbá alig várom, hogy leteljen a két hét, és menekülök innen mint akit puskából lőttek ki (ebbe mondjuk belejátszik az összes többi nehézség is ami itt van).

Így pár nap után már jojózik a szemem, és ugye adódik az emlékezés, hogy pontosan ugyanolyan ez, mint amikor kisgyerekkel keltünk éjjelente, és ugyebár ezt a nők sokszor segítség, támogatás nélkül csinálják, nincs szünnap, és nem keresnek többszázezer forintot mindezért havonta.
Hanem pedig ingyen és keserűen csinálják és kelnek fel másnap reggel is, és tolják tovább a házimunkát, és örülnek ha nem alszanak el fogmosás közben. Éveken át.

Miért várja el vajon a társadalom, hogy a nők mindezt jókedvűen, magas színvonalon és éveken keresztül csinálják, szünet nélkül?  És miért csodálkozunk akkor, ha a nők ebbe belefáradnak, kimerülnek, már lassan semmire sincs energiájuk és boldogtalanok? Komolyan hisszük, hogy ilyen feltételek mellett az un. “család” és az un. “házasság”, mint társadalmi konstrukció életképes és fenntartható?

És ugyebár ez egy for-profit cég, nem a két szép szemünkért fizetnek ennyit és teremtenek ilyen körülményeket. Ez még így is messze túl kemény munka és óriási a forgás, ebből a műfajból az ápolók hamar kikopnak. Miért? Mert van lehetőségük elmenni, a családokban őrlődő nőkhöz képest legalábbis.
És miért igyekszik a cég jó feltételeket teremteni? Mert meg akarja tartani az embereket.
Mennyivel egyszerűbb ehhez képest szent könyvekre, és biológiai ösztönökre hivatkozni, és próbálni elvitetni a balhét ingyen a nőkkel.

Mi lenne vajon, ha a nők ezerszám felállnának és azt mondanák, hogy itt a vége, eddig toltuk? Eddig etettük a gyerekeket és pelenkáztuk az öregeket, innentől csinálja az, akinek ez anyagilag és energetikailag belefér.
Még aznap szükségállapotot kéne bejelenteni…

 

 

2 thoughts on “Alváshiány

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s