Szesz nélkül…

Jól megy a szilveszter, mókás. Kellő tisztelettel. Kicsit szemlesütve.

Reklám a film közben, de a néni azt hitte, hogy vége. Azt mondja, na akkor megcsinálom a gyakorlataimat. Feláll, nos, szellent egy olyan kétmásodpercest, nem is halk. Közben vége a reklámnak, megörül, hogy a filmnek viszont nem, úgyhogy vissza is ül nézni. Ennyit a tornáról.

Ápoló nemröhög!!! Tudatosság van kérem, és tisztelet!

Boldog, békés 2016-ot, egészségben, a világ összes lényének!

fart

Advertisements

Élvezettel, szépen élni

A napokban meghalt egy jó ismerősöm, 45 évesen. Tüdőrák. Egy barátom korábban, 20 évesen.

Nézem a nénit, vécén ül, félig alszik, együtt várakozunk a sikerre. Egyik mellében implantátum, a rák után, másik úgy néz ki, ahogy egy 92 éves nő mellét el lehet képzelni. A lába lila és dagadtra vizesedett. A teste már nyomokban sem mutat erőt.

Étvágya és életkedve alig, látása, hallása szintúgy.

Meddig élünk? Mikor halunk meg? Lutri a holnap, de még a ma este is.

Akár így, akár úgy, eléggé szívásgyanús a vége, akár 20, akár 45, akár 90+ évet kapunk. Nincs menekvés… Ebben a játékban nem lehet nyerni…

És így, öregen, a vége felé már, mi marad? Az emlékek talán, az sem mindig, de mintha azzá válnánk, amiként éltünk. Mikor öreg napjainkban már csak szunyókálunk a fotelban a testünkkel, miközben szellemünk az életünk során bejárt térben kalandozik szabadon.
Vagy ki tudja hol.
Kívülről nézve így tűnik, ahogy ezeket a nagyon idős embereket figyelem.

Mindezek fényében nem érdemes-e inkább megpróbálni szépen, tisztán és élvezettel élni? Ami közben is jó, és a végén is még szerethető, vállalható?

 

A fiú

Vannak férfiak akik soha nem mennek nyugdíjba, a munkás évek közvetlenül a halállal érnek véget. Vajon miért? Régóta foglalkoztat, hogy a férfiak miért halnak korábban.

– Vasárnap jön a fiam látogatni.
– Milyen gyakran jön?
– Sajnos nem túl gyakran, még dolgozik, pedig már 65 elmúlt.
– Nem ment nyugdíjba?
– Nem teheti, két családja van, négy gyereket kell eltartania.
Ja, kérem… Óh, szegény…

Alváshiány

Sajnos a hely nem bizonyult olyan vidámnak, mint ahogy reméltem, szívás van. Sok minden miatt, de most ennek csak egy aspektusáról szeretnék írni.

A néni éjszaka bóklászik, két-három óránként vécére megy, vagy csak úgy felkel és nem tudja mit akar. Ott kell vele lenni, hogy ne essen el, hogy rendesen visszahúzza a pelenkáját, visszataláljon az ágyába. Ennek az a következménye, hogy ketten vagyunk ápolók, 24 órát az egyikünk van vele, 24-et a másik, minden másnap pihenő. Mármint teljes pihenő, semmi dolgunk sincs és még teljes fizetést is kapunk érte. Continue reading

Mary Poppins

Ma új helyre küldtek. Átszeltem a fél országot, néztem a tájat, a legelésző birkákat, lovakat, a karácsonyra készülődő embereket. Húztam a kis bőröndömet magam után. Sötét volt már mikor a városba értem, izzók, égők, fehérek, kékek, pirosak, végig az úton.

A hely ahova jöttem olyan, mint a Reszkessetek betörők filmben az a városrész. Aztán megzörgettem az kopogtatót, csengő nincs is, vagy csak nem találtam meg, a kissé boszorkányos ház ajtajánál.

Új nap, új néni, új kaland…